Abortusz túlélő bizonysága - Gianna Jessen

2021.11.24
Hiába akarták megölni, az orvos megdöbbenésére életben maradt!
Hiába akarták megölni, az orvos megdöbbenésére életben maradt!

Engem örökbe fogadtak. A biológiai anyám 17 éves volt, ahogy a biológiai apám is. Anyám hét és fél hónaposan ment el a Planned Parenthood-ba (családtervezési központ), ami a világ legnagyobb abortusz-végrehajtó intézménye, és ők azt tanácsolták neki, hogy menjen el az előrehaladott terhességnél szokásos vegyszeres feltöltésre. Ez olyan eljárás, ahol az anya méhébe sós oldatot fecskendeznek, a baba lenyeli ezt az oldatot, ami szétégeti őt kívül-belül egyaránt. Végül az anya megszüli a halott gyermeket 24 órán belül. Én azonban mindenki legnagyobb megrökönyödésére nem holtan, hanem élve jöttem világra 1977. április 6-án, a Los Angeles-i abortusz klinikán. Ami ebben a legnagyszerűbb, mármint a megérkezésem tökéletes időzítésében, hogy az abortuszt végző orvos már nem volt szolgálatban, így lehetősége sem volt arra, hogy véghez vigye az életemmel kapcsolatos tervét, ami a halál volt. Tudom hogy most kormányzati épületben vagyok, ami egyébként nagyon szép, és legalább annyira szeretem az önök országát, mint a sajátomat. 

De tudom, hogy a korban, amiben élünk, politikailag egyáltalán nem korrekt Jézus Krisztus nevét kimondani az efféle helyeken, behozni őt az efféle rendezvényekre, mert az Ő neve hallatán némelyek szörnyen kellemetlenül érzik magukat. De én nem azért maradtam életben, hogy mindenki kényelméről gondoskodjam. Azért maradtam életben, hogy egy kicsit felkavarjam a dolgokat. 

És nagyon élvezem, amikor ezt megtehetem. Így - amint már korábban említettem - élve születtem meg 18  óra múlva. Vaknak, összeégettnek, és halottnak kellene lennem. És egyik sem vagyok. Tudják a legnagyszerűbb elégtétel számomra az a tény, hogy az abortuszt végző orvosnak kellett aláírnia a születési anyakönyvi kivonatomat. Szóval azt is tudom, hogy ki az. Azoknak mondom, akik szkeptikusak az orvosi feljegyzésekkel kapcsolatban - ez áll benne: "Született: vegyszeres feltöltés során". Haha! Nem nyertek!

Végeztem egy kis kutatást azzal az orvossal kapcsolatban, aki abortuszt akart végezni rajtam, és az ő klinikája az Egyesült Államok legnagyobb klinikahálózatának része, ami éve 70 millió dollárt (évi 20 milliárd Ft-ot) termel. Olvastam tőle egy idézetet valahol pár éve, ahol azt mondja: "Több mint 1 millió csecsemőn végeztem abortuszt, ezt tekintem a szenvedélyemnek". Azért mondom önöknek ezeket a dolgokat hölgyeim és uraim, mert mi e világban egy érdekes háborúban élünk, akár felfogjuk ezt, akár nem. Ez a harc az élet és a halál között dúl. Önök melyik oldalon állnak? Szóval az egyik orvos hívott egy mentőst, és átszállítottak egy kórházba, ami abszolút csoda, mivel 2002-ig az én országomban az volt az általános gyakorlat, hogy aki túlélte az abortuszt, azt vagy megfojtották, vagy hagyták ott helyben meghalni, vagy csak egyszerűen kidobták. De 2002. augusztus 5-én, az én kiváló Bush elnököm törvénybe iktatta az élve született gyermekek törvényéről szóló cikkelyt, megakadályozva, hogy ilyesmi előfordulhasson.

Tudják az élet nem játék, mármint ... 

remélem, mire meghalok, alaposan meggyűlölnek, és így megérezhetem Isten hozzám való jóságát, és megérthetem, milyen volt gyűlöltnek lenni, hiszen őt gyűlölték... Krisztust gyűlölték. Nem mintha arra vágynék, hogy gyűlöljenek, de utam során megértettem, hogy engem már most gyűlölnek, mert az életet hirdetem. Én viszont azt mondom: Nem tudtatok elkapni! A néma holokauszt nem bírt legyőzni.

Az én küldetésem hölgyeim és uraim többek között az, hogy emberséget vigyek egy olyan vitába, amit mi csak bekategorizáltunk és feltettünk a polcra, és azt mondtuk hogy ez csak egy kérdés. Mi félretettük az érzelmeinket, és megkeményítjük magunkat. Valóban ezt akarják? Mit hajlandóak bevállalni, mennyire hajlandóak kockáztatni, hogy szólják az igazat szeretetben, irgalmasságban, hogy felállnak és legalább a gyűlöltséget vállalják? vagy a nap végén mindez csak önökről szól, vagy rólam?

Nos, ezek után bekerültem egy sürgősségi nevelőotthonba, ahol úgy döntöttek, nem fognak különösebben kedvelni. Szoktam is mondani, nem értem, hogy tudtak engem nem imádni már a legelejétől kezdve. Mi van ezekkel? De nem tudtak. Látják, már a fogantatásomtól kezdve gyűlöltek. Nagyon sokan. És még többen szerettek, de legfőképpen Isten. Én az ő leánya vagyok. Jobb ha nem szórakoznak Isten leányával! Van egy jel a homlokomon, hogy: "Ajánlom légy kedves hozzám, mert az Atyám uralja a világot". 

Tehát azután hogy beraktak engem ebbe az átlagos otthonba, kivettek onnan és egy másikba helyeztek. Egy gyönyörű otthonba, Penny házába. Ő azt mesélte hogy ez idő tájt 17 hónapos lehettem, egy 32 fontnyi (14 kg) magatehetetlen tömeg, amit az agysérülés okozta bénulás "áldásának" kell tekintenem, amivel diagnosztizáltak, és amit a túlélésért való küzdelmem során fellépő agyi oxigénhiány okozott közvetlenül. Nos, kénytelen vagyok ezt mondani: Ha az abortusz csupán a nők jogairól szól, Hölgyeim és Uraim, akkor mi volt a helyzet az enyémmel? 

Nem volt akkor ott egyetlen radikális feminista sem, aki azt kiáltotta volna, hogy az én jogaim mennyire meg lettek sértve aznap, holott épp készültek kinyiffantani a nők jogainak nevében.

És hölgyeim és Uraim, nekem nem lenne agysérülés okozta bénulásom, ha nem mentem volna át mindezeken. Ezért amikor hallom azt a megdöbbentő és visszataszító érvelést, hogy: "el kellene vetetnünk a gyereket, mert az is lehet, hogy nyomorék lenne", Ahh...az iszony tölti el a szívem.

Hölgyeim és Uraim, vannak dolgok, amiket önök csak a leggyengébbeken keresztül tudnak megtanulni, és amikor kioltják az életüket, önök lesznek azok, akik valójában veszítenek. 

Az Úr azután gondjukat viseli, és önök lesznek, akik egy örökkévalóságig fognak szenvedni. És micsoda arrogancia, milyen totális arrogancia az az érvelés, amely oly régóta van jelen ezen a helyen ahol élünk, hogy: "az erősebbnek kell uralnia a gyengébbet, és meghatároznia ki élhet és ki haljon meg". Értelmetlen arrogancia.. 

Hát nem tátják hogy még a saját szívverésüket sem tudják befolyásolni? Nem veszik észre, hogy azzal a hatalommal, amivel úgy gondolják hogy rendelkeznek, valójában egyáltalán nem rendelkeznek? Isten kegyelme az , ami megtartja magukat. Még akkor is, ha utálják őt. 

Szóval az emberek az én drága Pennym-re néztek, és így szóltak: "Giannából soha nem lesz semmi". Az ilyen pedig mindig nagyon bátorító tud lenni. Ő viszont úgy határozott, hogy nem vesz róluk tudomást, és elkezdett velem napi 3x foglalkozni, így idővel tudtam tartani a fejem... ők pedig továbbra is mondták, hogy Giannából nem lesz ez meg az. Rövidre fogva a történetet: három és fél éves koromra járókerettel és lábrögzítőkkel képes voltam járni. És most itt állok, talán kissé sántikálva, de járókeret és lábrögzítők nélkül. Néha kecsesen esek el, néha pedig nagyon nem kecsesen, attól függ épp milyen helyzet adódik, de mindezt Isten dicsőségének tekintem. Tudják, Hölgyeim és Uraim én gyengébb vagyok, mint itt önök közül a legtöbben, de ez az én bizonyságom. És milyen kis árat kell fizetnem ahhoz, hogy ilyen módon világosság legyek a világnak, és reményt adjak. Azt hiszem amikor félreértjük azt, ahogy a dolgok működnek, nem értjük hogy milyen szép is lehet a szenvedés, persze nem jelentkezem rá önként, de mikor beköszönt, elfelejtjük, hogy Isten ura a helyzetnek, és Isten tudja a módját, hogyan tegye széppé a legnyomorultabb dolgot. 

Találkoztam a biológiai anyámmal. Megbocsátottam a biológiai anyámnak. keresztény vagyok. Az anyám egy összetört asszony. Eljött egy alkalomra, amit 2 évvel ezelőtt tartottam, váratlanul bukkant fel és közölte: "Hello, én vagyok az anyád". Nagyon nehéz nap volt. És mialatt mindez történt, (talán azt gondolják bolond vagyok) de ahogy ott ültem, azon tűnődtem: "Én nem hozzád tartozom. Krisztushoz tartozom". Én az ő leánya vagyok, és én hercegnő vagyok. Így nem számít, mit mondasz, a haragodat, az összetörtséged, a dühödet nem kell figyelembe vennem. Nem szükséges magamra vennem. És nem is fogom. Mindezt magamban mondtam. Szóval Hölgyeim és Uraim, önöknek van egy lehetőségük! De most egy pillanatra szeretnék kimondottan az itt lévő férfiaknak szólni, és valami olyasmit tenni, amit korábban soha.

Uraim! Önök nagyszerűségre lettek teremtve, arra, hogy felálljanak és férfiak legyenek, hogy védelmezzék a nőket és a gyermekeket, és nem arra, hogy csak úgy álljanak és elfordítsák a fejüket, amikor pontosan tudják, hogy gyilkosság történik, de mégsem tesznek semmit. Nem arra lettek teremtve hogy használják a nőket, aztán magunkra hagyjanak minket. Azért lettek megalkotva, hogy kedvesek legyenek, nagyszerűek, kegyesek és erősek, hogy kiálljanak valamiért.

"Figyeljen rám minden Férfi: Belefáradtam abba, hogy az önök munkáját végezzem".

Hölgyeim! Nem gyalázatra lettek megteremtve! Arra sem, hogy csak üljenek, és ne legyenek tisztában az értékükkel és becsességükkel. Azért lettek megalkotva, hogy megküzdjenek önökért. Örökké. Ez tehát most az önök pillanata. Miféle emberek akarnak lenni? Bízom benne, hogy nagyszerűek. Bízom benne, hogy önök, Uraim, élnek a lehetőséggel. A hallgatóság politikusainak pedig, kifejezetten a férfiaknak, azt szeretném mondani, hogy maguk nagyszerűségre lettek teremtve, úgyhogy tegyék félre a politikát! Az önök küldetése, hogy védelmezzék azt, ami helyes és jó. Ez a tüzel fiatal lány itt áll és azt mondja: ez most az önök ideje! Miféle férfiak akarnak lenni? Olyanok, akik a saját dicsőségük megszállottjai, vagy olyan férfiak, akik Isten dicsőségének megszállottjai? 

Itt az idő állást foglalni, Viktória! Ez a te órád! Isten támogatni fog. Isten veled lesz. Megvan a lehetőséged hogy megdicsőítsd, és megtiszteld Istent most.

Ezzel szeretném befejezni: Önök közül bizonyára akad, aki fölöttébb bosszús amiatt, hogy továbbra is csak Istenről és Jézusról akarok beszélni. De hogyan is sántikálhatnék keresztül a világon, hogy közben ne adnám át az egész szívem, elmém, lelkem, erőm krisztusnak, aki életet adott nekem? Ha pedig most azt gondolják bolond vagyok, az csak egy újabb drágakő lesz a koronámon. Az életem legfőbb célja az, hogy Istent mosolyra fakasszam. Remélem, elhangzott ma pár dolog, amit elgondolkodtatónak találtak. Ez pusztán a szívemből jött. Isten áldása tartsa meg önöket!

 2008. Szeptember 8.  Quuens Hall (parlament), Mellbourne (Ausztrália)




Legyél te az első, aki értesül az újdonságokról!